Matko álma

Kedves emberek!

hung001.gif

snimek-081sk.jpg

Sziasztok! Matko vagyok, 2004 november 25-én születtem a terhesség 30. hetében, azaz 2 és fél hónappal korábban, mint vártak. Én voltam a legkisebb törpe a világon, csak 1120 gramm volt a súlyom és 36 cm magas voltam. A szüleim nagyon aggódtak és minden szabad percüket velem töltötték. Jó hosszú időre egy fura átlátszó csoda, egy inkubátor lett az átmeneti otthonom. Ez még nem is lett volna gond, a probléma a szívemmel és a légzésemmel volt. Ismétlődő tüdőgyulladásom volt. A légzésemet hosszú ideig egy lélegeztető berendezés, csövek és egyéb gépek segítették. De megmutattam, hogy erősen tudok küzdeni. Fokozatosan, grammonként gyarapodott a súlyom és mikor elértem az 1500 grammot, az ICU osztály nővérkéi Daginak kezdtek becézni,mert én voltam a legnagyobb a többiek között. És aztán megtörtént! – átvittek az „XL osztályra“ – a beteg újszülöttek osztályára, ez az úgy nevezett „etető“. Itt csak nőttem és gyarapodtam. Ami viszont nem nagyon tetszett, hogy a Vojta-módszert kezdék el rajtam gyakorolni és ennek hangot is adtam. De hiába. Majndem három hónap múlva az orvos végre azt mondta, hazamehetünk. Egy halom papír és összesen 18 diagnózis társaságában hagytuk el a kórházat. Azonban nem élvezhettük túl sokáig az otthonlétet. Egy hónap múlva ismét kórházba kellett mennem, ahol megoperáltak. Még mindig csak egy 2500 grammos kisbaba voltam és a beavatkozás nagyon megterhelő volt. Az altatlás után leállt a légzésem, úgyhogy újra az ICU osztályon kötöttem ki. Nem volt könnyű, de megmutattam mindenkinek, hogy élni akarok. Egy éves koromban túl kellett esnem egy veseoperáción, mely később gyulladásokat okozott. Gyakran nehezítették az életem felső légúti gyulladások is. Fizioterápia is jártam. Tehát az első évemet kisebb megszakításokkal kórházban töltöttem. Anyu a Vojta-módszerrel csavargatta a tagjaimat, sokat sírtam vele. A neurológus néni mindig azt modta, hogy jó vagyok, de én intenzíven tornáztam tovább. Mikor két és fél éves voltam, találkoztam egy új neurológussal, aki sokkolt minket, mikor azt mondta, agyi bénulásom van. Fájdalmas Cerebrolysin injekciókat kaptam. 2007. szeptemberében elvégeztem az első terápiát Dr. Augustinovánál Egyiptomban. Így most többet tudok beszélni, megtanultam a barátaim nevét, ráadásul már egyszerű dalokat is el tudok énekelni. Megtanultam úszógumival úszni. Biztos azt gondolod, micsoda banalitás, de számomra ezek a kis lépések nagyon sokat jelentenek. Hogy is fogom folytatni? A terápiás kezelés hosszú időre szól, többször kell ismételni. Ez egy óriási anyagi teher, amelyet semmilyen egészség biztosító nem finanszíroz. Szeretném megköszönni mindenkinek, aki hozzájárult, hogy segítsen. Kérlek, ha tudsz segíts, hogy valóra váljanak a legnagyobb álmaim! Szeretnék segítség nélkül járni, szaldni a többi gyerekkel a játszótéren, lepkéket fogni, biciklizni, labdát kergetni, mint ahogyan a többi gyerek is teszi…Bizonyos dolgok segíthetnek, hogy megvalósuljanak ezek az álmaim: terápia Dr. Augustinovánál, delfin-terápia,lovas terápia,speciális tricikli és egyéb más eszközök…

Számla szám Szlovákiából:

2619457687/1100

TatraBanka

Számla szám külföldről:

IBAN

SK85 1100 0000 0026 1945 7687

BIC [SWIFT] TATRSKBX

Köszönök minden hozzájárulást és segítséget!

Maťko


Baner

gif1.gif

gif2.gif

gif3.gif

gif4.gif

gif5.gif